Excerpt: How do you make an angel laugh?

Rögtön öt kukta volt körülötte, akik azt kérdezgették, vagyis reménykedtek benne, hogy nem kell majd felvágni a tortákat szeletenkre.
„Bocs fiúk, ez ő királyi felségének a kívánsága, nem tehetünk ellene semmit.” – a szemtelenül fiatal pincér valamit káromkodott is egy olyan angol tájszólásban vagy akcentusban, amit nem igazán hallott még az elmúlt 29 évben.
„Tehát mindegyiket egyenként felvágjuk, egyenlő darabokra. Mindegyikre lime karikákat vágunk, de azoknak sem szabad kiszáradniuk. A lazachoz készítünk szerecsendiós reszeléket, abból egy keveset el fogunk lopni, hogy kevesebb dolgunk legyen.” – a kuktái hevesen bólogattak, az egyik ráadásul még jegyzetelt is.
„Tudtátok, hogy ha nagyon sokat fogyasztotok a szerecsendióból, akkor hallucinációkat okozhat?”
„Csak nem tapasztalatból beszél, Mr. Grey?” – nézett fel a jegyzettömbjéből a fiatal.
„Á, dehogy. Szerintem még mielőtt valakinek látomásai lesznek, azelőtt az elfogyasztott szerecsendió mennyiségétől adja be a kulcsot.”
„Tehát az LSD hatásosabb.” – jelentette ki a másik fiatal kukta.
„Na, rajtad látom, hogy te aztán tapasztalatból beszélsz.”
„Igazából, hogy is mondjam…” – Allister-nek nem kellett a magyarázkodás, addig jó, amíg a kuktái nem kevernek semmilyen LSD-t vagy drogot a vendégek ételeibe.
„LSD ide vagy oda, kezdjük a túróval.” – kinyitott egy óriási hűtőt és megcsapta a túró illata. Eszébe jutott az a pillanat, amikor először csinált életében túrótortát, talán 13 éves lehetett, amikor rájött, hogy ő igazán mit is szeretne az élettől, és azt nem a kaszkadőrözésben fogja megtalálni...